1. Először a vízforrást határozza meg
A szivattyú típusa mindenekelőtt attól függ, hogy felszíni vízből, tartályból vagy kútból szeretne dolgozni. A kerti felszíni szivattyú jó választás lehet esővízgyűjtő hordóhoz, ciszternához, patakhoz, tárolómedencéhez vagy sekély ásott kúthoz. A készülék ilyenkor a vízforráson kívül, száraz helyen áll, a szívócső pedig a vízbe kerül.
A legtöbb önfelszívó kerti szivattyú legfeljebb körülbelül 7-8 méter szívómélységig használható biztonságosan. Ez nem a kút teljes mélységét jelenti, hanem a szivattyú és az üzemi vízszint közötti függőleges távolságot. Ha a vízszint nyáron 9-10 méterre süllyed, a felszíni megoldás már nem lesz megfelelő, még akkor sem, ha tavasszal gond nélkül működött.
Mélyebb, fúrt kút esetén búvárszivattyú vagy mélykúti szivattyú kell. Ezeket a vízbe engedik, így nem szívniuk, hanem nyomniuk kell a vizet felfelé. Ez hatékonyabb és biztosabb megoldás mély vízállásnál, viszont a kút átmérőjét, a szivattyú méretét és a villamos kábel hosszát is ellenőrizni kell vásárlás előtt.
2. A víz mennyisége: szállítási teljesítmény
A szállítási teljesítményt általában liter/perc vagy köbméter/óra értékben adják meg. Ez mutatja meg, mennyi vizet képes a szivattyú elméletben megmozgatni. Egy kisebb kert kézi locsolópisztolyos öntözéséhez gyakran elég a mérsékeltebb vízhozam, több szórófejhez, hosszabb csőhálózathoz vagy nagyobb veteményeshez azonban több víz kell.
A katalógusban szereplő legnagyobb érték nem mindig a ténylegesen használható teljesítmény. A szivattyú annál kevesebb vizet ad, minél magasabbra kell emelnie azt, és minél nagyobb az ellenállás a rendszerben. A hosszú, keskeny tömlő, a sok csatlakozó, a szűrő, a locsolópisztoly és az öntözőfej mind veszteséget okoz.
Ha egyszerre két-három szórófejet működtetne, ne egy határesetre méretezett gépet válasszon. A kis tartalék itt nem pazarlás: stabilabb lesz az öntözés, és a szivattyúnak sem kell folyamatosan a képességei végén dolgoznia.
3. Emelőmagasság és nyomás: itt dől el, elér-e a víz a kert végéig
A maximális emelőmagasság méterben megadott adat. Egyszerűen fogalmazva azt jelzi, milyen magasra tudja a szivattyú feljuttatni a vizet, de az öntözésnél nem szabad csak a szintkülönbséggel számolni. Egy méter szintemelés nagyjából 0,1 bar nyomásveszteségnek felel meg, de a vízszintes csőhossz és a szerelvények ellenállása is számít.
Például ha a tartály a kert alsó részén van, a locsolandó terület pedig 5 méterrel feljebb, már eleve jelentős teljesítményt igényel a rendszer. Ehhez jön még 30-50 méter locsolótömlő és egy szórófej, amelynek megfelelő működéséhez saját üzemi nyomás kell. Ilyen helyzetben a gyenge szivattyúból csak csordogáló víz lesz.
A nyomáskapcsolós házi vízmű akkor praktikus, ha nemcsak öntözni szeretne, hanem kerti csapot, slagot vagy akár különálló melléképület vízellátását is kényelmesen használná. A tartály csökkenti a sűrű ki-be kapcsolást, a rendszer pedig a csapnyitásra automatikusan reagál. Kizárólag időszakos locsoláshoz egy egyszerű kerti szivattyú általában gazdaságosabb választás.
4. Milyen öntözéshez milyen szivattyú való?
Locsolópisztolyhoz a legtöbb megfelelő teljesítményű felszíni szivattyú használható, feltéve hogy a vízforrás nincs túl mélyen. Esőztető szórófejekhez már a nyomás a döntő, különösen akkor, ha több fejet kötne egy körre. Csepegtető öntözésnél viszont nem feltétlenül a nagy nyomás a jó megoldás: ott gyakran nyomáscsökkentőre és szűrésre is szükség van, különben a csövek, csepegtetők vagy kötéseik sérülhetnek.
Esővíztartályból történő öntözésnél gondoljon a hordóban vagy ciszternában lévő szennyeződésekre is. A levél, homok, iszap és kisebb növényi maradványok eltömíthetik a szórófejet, koptathatják a járókereket. Szívóoldali előszűrővel sok hibát megelőzhet. A szívócső végére való lábszelep pedig segít megtartani a vizet a csőben, így nem kell minden indítás előtt újra feltölteni a rendszert.
5. A csőméret és a szerelvények nem mellékesek
Hiába választ erős szivattyút, ha túl vékony tömlőn akarja átpréselni a vizet. Rövid, kisebb igényű rendszerhez használható a keskenyebb tömlő is, de nagyobb távolsághoz és jobb vízhozamhoz célszerű megfelelő átmérőjű szívó- és nyomóoldali csatlakozást használni. A szívóoldalon különösen fontos a merevfalú, vákuumálló szívótömlő: egy hagyományos locsolócső vákuum hatására összelapulhat.
Vásárláskor ellenőrizze a szivattyú csatlakozóméretét, és ehhez válassza ki a tömlőt, a gyorscsatlakozókat, a bilincseket, a szűrőt és szükség esetén az átalakítókat. Egy hiányzó hollander vagy nem megfelelő méretű tömítés miatt nem érdemes félbehagyni a szerelést. A Gazda és Barkácsboltban a szivattyú mellé a locsolástechnikai kiegészítők is beszerezhetők, így a rendszer összeállítása nem több külön kör lesz.
6. Teljesítmény, anyaghasználat és használati gyakoriság
A wattérték támpont, de nem önmagában dönt. Egy nagyobb motor általában több tartalékot ad, de a valódi eredményt a hidraulikai kialakítás, a nyomás, a szállított vízmennyiség és az alkalmazási kör együtt mutatja. Mindig hasonlítsa össze az azonos feladatra ajánlott modellek műszaki adatait.
Ha a szivattyú csak hétvégi hordós locsoláshoz kell, felesleges lehet a legnagyobb teljesítményű gépet megvenni. Ha azonban egész nyáron öntöz, nagy területet lát el, vagy rendszeresen használja a kutat, érdemes tartósabb kivitelben gondolkodni. A minőségi tengelytömítés, a korrózióálló alkatrészek, a túlmelegedés elleni védelem és a stabil talp mind a hosszabb élettartamot szolgálják.
A zaj sem elhanyagolható. A felszíni szivattyút célszerű sík, száraz, jól szellőző helyre tenni, esőtől védve. Ne zárja teljesen légmentes ládába, mert a motor hűtése romolhat. Egy egyszerű fedés vagy gépház hasznos lehet, ha marad elegendő hely a szellőzésnek és a karbantartásnak.
7. Hogyan válasszunk kerti szivattyút vásárlás előtt?
Mielőtt kosárba teszi a készüléket, írja fel ezt a négy adatot: a vízforrás üzemi vízszintjét, a szivattyú és a legmagasabban lévő öntözési pont közötti különbséget, a legtávolabbi pont távolságát, valamint azt, hány öntözőeszközt használna egyszerre. Ezek alapján már nem általánosságban keres szivattyút, hanem a saját kertjéhez.
Érdemes azt is eldönteni, hogy tiszta vízzel dolgozik-e. Átlagos kerti öntözéshez tisztavíz-szivattyú való. Iszapos gödör, medenceürítés, vízelvezetés vagy szennyezettebb víz mozgatása más feladat, ehhez szennyvíz- vagy merülőszivattyú kell nagyobb átömlési keresztmetszettel. Egy öntözésre tervezett készüléket ne terheljen olyan munkával, amelyhez nem tervezték.
A szezon végén ne maradjon víz a fagyveszélyes helyen tárolt szivattyúban, tömlőben és szerelvényekben. Víztelenítse a rendszert, tisztítsa ki a szűrőt, és ellenőrizze a tömítéseket. Ez a néhány perc karbantartás tavasszal sok bosszúságot megspórol.
A jó kerti szivattyú nem feltétlenül a legerősebb, hanem az, amelyik a saját vízforrásához, csőhálózatához és öntözési szokásaihoz illik. Ha ezeket az adatokat előre összeszedi, olyan gépet választ, amelyik akkor is teszi a dolgát, amikor a kertnek valóban vízre van szüksége.