A jobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie-kat) használunk. Az "Összes süti engedélyezése" gombra kattintva jóváhagyod a sütik használatát személyre szabott ajánlatok, valamint statisztikai adatok gyűjtése céljából.
KATEGÓRIÁK

Kerti öntözőrendszer házilag, lépésről lépésre

Kerti öntözőrendszer házilag, lépésről lépésre
Egy forró júliusi héten nem a locsolócső cipelése a legnehezebb munka, hanem az, hogy közben a veteményes, a gyep és a frissen ültetett bokrok is pont annyi vizet kapjanak, amennyire szükségük van. A kerti öntözőrendszer házilag akkor lesz valóban hasznos beruházás, ha nem csak gyorsan összeillesztett csövekből áll, hanem a kert méretéhez, a vízforráshoz és a növények igényeihez igazodik. Egy jól megtervezett rendszer vizet, időt és felesleges bosszúságot takarít meg.

Előbb a kertet mérje fel, utána vegye meg az anyagot

A házi öntözőrendszer leggyakoribb hibája, hogy a tulajdonos megveszi a csövet, az idomokat és néhány szórófejet, majd szerelés közben derül ki: kevés a víznyomás, túl rövid a cső, vagy egy körre túl sok fogyasztó került. Ezt egy egyszerű tervvel meg lehet előzni.

Rajzolja fel a kert vázlatát, jelölje rajta a vízvételi helyet, a házat, a járdát, a fák és ágyások helyét. Nem kell műszaki rajzot készíteni, de a távolságok legyenek nagyjából pontosak. Mérje meg, hová kell eljutnia a gerincvezetéknek, és számoljon ráhagyással az ívekre, bekötésekre.

A következő kérdés a vízforrás. Vezetékes vízről, ásott kútról, fúrt kútról vagy esővíztartályból működik majd a rendszer? Vezetékes hálózatnál általában stabilabb a nyomás, de a vízdíjjal is kalkulálni kell. Kútnál a szivattyú teljesítménye, az üzemi nyomás és a vízhozam dönti el, hány öntözési zóna működhet egyszerre. Tartályból is lehet csepegtetni, de szórófejes gyepöntözéshez többnyire nyomásfokozó szivattyú szükséges.

Mérje meg a valós vízhozamot

Ne a szivattyú vagy a kerti csap adatlapjából induljon ki, hanem mérjen. Töltsön meg egy ismert űrtartalmú vödröt, és nézze meg, mennyi idő alatt telik meg teljesen nyitott csapnál. Ebből kiszámolható a percenkénti vízhozam. Ha például egy 10 literes vödör 20 másodperc alatt telik meg, nagyjából 30 liter vízzel gazdálkodhat percenként.

A szórófejek és csepegtetők vízigényét ehhez kell igazítani. Ha a kiépített öntözőkör több vizet kér, mint amennyit a forrás tartósan adni tud, a távolabbi fejek csak csordogálnak, a szóráskép egyenetlen lesz. Ilyenkor nem erősebb szórófej kell, hanem több, külön vezérelt zóna.

Kerti öntözőrendszer házilag: zónák nélkül ne kezdjen bele

Másképp kell öntözni a gyepet, a sövényt és a paradicsomot. A pázsit nagyobb vízadagokat igényel, ezért oda jellemzően szórófejes rendszer való. A veteményeshez, fóliasátorhoz, virágágyáshoz és friss telepítésű cserjékhez a csepegtetőcső vagy csepegtetőszalag takarékosabb és célzottabb választás.

Ezeket ne kösse egy körre. A szórófej működéséhez nyomás kell, a csepegtetőhöz pedig gyakran nyomáscsökkentés. Egy körön belül lehetőleg azonos típusú öntözőelemek legyenek. Így kiszámítható az átfolyás, könnyebb beállítani az öntözési időt, és nem kell a veteményest túlöntözni csak azért, hogy a gyep széle is kapjon vizet.

Egy átlagos családi kertben gyakran három-négy zóna elegendő: külön kör a gyepnek, külön a veteményesnek, egy a díszágyásoknak és szükség esetén egy a sövénynek vagy a távolabbi területnek. Kisebb kertben két kör is elég lehet. Nagyobb, tagolt telken viszont nem érdemes spórolni a zónákon, mert később a bővítés több földmunkával jár.

Milyen alkatrészekre lesz szükség?

A rendszer alapja a vízforrás után beépített szűrő, különösen kútvíznél. A homok, rozsda és apró lebegő szennyeződés gyorsan eltömíti a csepegtetőket és a kisebb fúvókákat. Csepegtető kör elé nyomáscsökkentő is kerüljön, ha az adott termék ezt megkívánja.

A föld alá fektetett fővezetékhez tartós KPE cső a jó választás. A méretezésnél a hosszabb vezetékhez, több zónához és nagyobb vízigényhez inkább nagyobb átmérőt válasszon. A túl vékony cső nagyobb nyomásveszteséget okoz, és hiába jó a szivattyú, a rendszer végén gyenge lesz az öntözés.

A gerincvezetékről leágazások indulnak az egyes zónákhoz. Itt lesznek a szükséges T-idomok, könyökök, menetes csatlakozók, golyóscsapok vagy mágnesszelepek. Automata működtetéshez vezérlő és mágnesszelepek kellenek, kézi rendszerhez zónánkénti csap is megfelel. A csatlakozásoknál a méretazonosságra figyeljen: a rosszul kiválasztott menet vagy csőátmérő a szerelés napján biztosan megakasztja a munkát.

A kijuttató elemeknél a feladat döntsön. Gyepre felugró szórófej vagy állítható szórófej való, amelynek szórásszöge beállítható a területhez. Keskeny ágyásokhoz mikroszórófej is használható. Veteményesben a csepegtetőcső egyenletesen juttatja a vizet a gyökérzónába, miközben kevesebb víz párolog el a levélfelületről és a talajról.

A szerelés menete a gyakorlatban

Először jelölje ki a nyomvonalat, majd ássa ki az árkot a fővezetéknek. A megfelelő mélység függ a használattól és a fagyveszélytől, de a kerti munkák, ásás és gyepszellőztetés miatt ne csak közvetlenül a felszín alá kerüljön a cső. Ha a rendszert tél előtt teljesen leüríti, a fagy elleni kockázat is kisebb, de a mechanikai sérüléstől ekkor is védeni kell.

Fektesse le a csövet úgy, hogy ne feszüljön, és a fordulóknál maradjon benne kevés tartalék. Az idomokat tiszta csővégekre szerelje. Földvisszatöltés előtt végezzen nyomáspróbát: nyissa meg sorban a köröket, ellenőrizze a csatlakozásokat, a szórófejek működését és a csepegtetők egyenletes vízadagolását. Sokkal egyszerűbb ekkor javítani egy szivárgást, mint kész gyep vagy tömörített föld alól újra kiásni a hibás kötést.

A szórófejeket úgy állítsa be, hogy a szórási sugarak összeérjenek. A gyep egyenletes öntözéséhez a fejeknek részben át kell fedniük egymás területét. A sarokba negyedkörös, a szegély mellé félkörös, nyílt területre teljes körben forgó fej való. Ne locsoljon járdát, falat vagy kerítést: ez vízpazarlás, és a nedves felületek körül algásodást, szennyeződést is okozhat.

Időzítővel lesz igazán használható a rendszer

A kézi öntözés is működhet, de egy időzítő vagy vezérlő adja meg a rendszer valódi előnyét. Hajnalban vagy késő este öntözzön, amikor kisebb a párolgási veszteség. A napi rövid locsolás helyett általában jobb ritkábban, de alaposabban öntözni, hogy a víz mélyebbre jusson, és a növények gyökere is lefelé fejlődjön.

Az öntözési időt nem naptár szerint, hanem időjárás és talaj alapján állítsa. Homokos talaj gyorsabban átereszti a vizet, ezért rövidebb, gyakoribb ciklusokra lehet szükség. Kötöttebb talajon a túl gyors öntözés megfolyást okozhat, ott a szünetekkel tagolt program jobb eredményt ad. Eső után ne működjön feleslegesen a rendszer - esőérzékelővel vagy tudatos beállítással sok víz megtakarítható.

Karbantartás: ettől marad tartós a rendszer

Szezon közben időnként tisztítsa ki a szűrőt, és nézze meg, nincs-e eltömődött csepegtető vagy elfordult szórófej. A kaszálás, talajmunka, kutya, vakond vagy egy rossz helyen végzett ásás is okozhat sérülést. Ha egy területrész feltűnően szárazabb, ne csak hosszabb öntözési időt állítson be, előbb keresse meg az okát.

Téliesítéskor zárja el a vízellátást, és ürítse le a vezetékeket. Fagyveszélyes helyen a bent maradó víz szétrepesztheti az idomot, a szelepet vagy a szórófejet. Kompresszoros kifújásnál óvatosan dolgozzon: a túl nagy nyomás a csepegtető elemeknek árthat. A levehető időzítőt, szűrőt és érzékelőt érdemes fagymentes helyen tárolni.

A jó öntözőrendszer nem attól jó, hogy sok alkatrész van benne, hanem attól, hogy minden zóna a megfelelő mennyiségű vizet kapja, és egyetlen javítás sem állítja le a kerti munkát. Ha a terv, a csőméret és a vízforrás rendben van, az anyagokat - csöveket, idomokat, szűrőket, szórófejeket és szereléshez szükséges kéziszerszámokat - érdemes egyszerre beszerezni. Így a munka nem egy hiányzó fitting vagy tömítés miatt marad félbe, amikor a kertnek már víz kell.